E l ő z m é n y

zual és az Ő Angyali Runakardja Azurewrath fogságba estek, Hellforge ostrománál. Mephisto kínzásnak vetette alá Izualt, és megtudta, hogy a Lélekköveket az Angyalok készítik. Megismerte a Runakard (Runeblade), a Kristályív (Crystal Arch) és a Lélekkövek (Soulstones) misztikus képességeit.

      A   S i n   H á b o r ú

Menny és a Pokol Nagyurai megértették, hogy erejüket nagymértékben csökkenti, ha a Halandók Világában tartózkodnak, mivel a számukra szükséges erőnek csak a töredéket tudják magukba szívni, illetve felszabadítani világukból, ahonnan Ők és igazi hatalmuk származnak. Megtanulták, hogy emberi szövetségeseik és követőik lelki energiája is felhasználható energiaforrásként, nemcsak itt a Halandók Világában, hanem más világokban is. Aki uralkodik a Halandók Világán, annak megadatik ez a hatalmas erőforrás (míg ellenfeleit elzárja a lehetőségtől, hogy kiaknázza ugyanezt), ezzel hatalmas előnyt szerezve a többiek felett a Nagy Harcban. Ezért a Menny és a Pokol harcba szállt a Halandók Világa feletti uralomért, amely küzdelemben a díj az emberi lelkek birtoklása.
Izual, akit mostanra már elnyelt a Sötétség, javasolta hogy a Hármak a Lélekkövek segítségével nagy mennyiségű erőt hozzon fel a Pokolból egyenesen a Halandók Világába, ezzel lehetővé téve a Pokol erőinek, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. A Hármak a Lélekkövek megszerzése érdekében, rá akarják venni az Angyalokat, hogy használják azokat ellenük. De a Hármak felismerték, hogy egy közvetlen behatolás a Halandók Világába hatalmas összecsapáshoz vezetne a Menny és a Pokol seregei között, ami esetleg teljesen el is pusztítaná azt, így titokban manipulálták az eseményeket, melyek végül a Sötét Száműzetéshez vezettek.
A Hármak hagyták, hogy lélek formában száműzzék őket a Pokolból, mivel így kevésbé tűntek fenyegetőnek, ezzel tökéletesen előkészítve a helyzetet arra, hogy a Menny Seregei a Lélekköveket használják ellenük.
Miután az Angyalok megtudták, hogy a pokolbéli forradalmat az agresszív Démon Urak indították el, kétségeik támadtak a Nagy Harc állóháborúvá válásáról. Biztosak voltak abban, hogy egy mindent elsöprő támadás következik a pokol seregei által a Mennyország ellen. Ezért az Angyalok kivonták erőiket a Halandók Világából, magára hagyva az Emberiséget. Úgy gondolták, az Emberiség így bebizonyíthatja nekik, hogy megfelelő szövetséges-e a Pokol Erőivel szemben, vagy csak plusz felelősség az Angyaloknak.
Bár védelmük fő vonalát saját világukba helyezték, nem zárhatták ki azt a lehetőséget, hogy a Hármak csapdába ejthetőek a Lélekkövek által. Ezért Tyrael Arkangyal a három Lélekkövet és azok titkait átadta Horadrimnak, aki a Halandó Mágusok Rendjének tagja volt.
Az események úgy tűnt pont oly módon alakulnak, ahogy a Hármak tervezték. Azonban határtalan önteltségükben nem vették figyelembe azt az erőveszteséget, amit a Halandó Világba való száműzetésük miatt kénytelenek voltak elszenvedni. Izual figyelmeztette őket, hogy jelenlegi állapotukban sebezhetőek, és erejük meg sem közelíti azt, amit hatalmuk teljében birtokolnak. De a Hármak csak nevettek ezen, hisz szerintük még így sem létezik olyan Angyal, aki legyőzhetné Őket.
Mivel fizikai testük jelen állapotukban nem volt, így képtelenek voltak a Pokolból származó hatalmas energiájukat magukban tartani. Felismerték, hogy pusztán az ebben a világban történt manifesztálódásuk iszonyatos mennyiségű energiaveszteséggel járt. Ez arra kényszerítette a Hármakat, hogy halandó testeket szálljanak meg, csökkentendő az Őket ért erőveszteségeket. Megszállva egy halandó testét, ráébredtek hogy így egyrészt képesek létezni ebben a világban energia-befektetés nélkül, másrészt ez a test képes tárolni az általuk egy másik halandótól elszívott erőt. A halandó test által tárolható energia mennyisége, nagyban függött az illető szellemi és fizikai állapotától. Ezért erős testtel és lélekkel rendelkező emberekre volt szükségük. A testek birtokbavétele után azok eltorzultak, a Hármak eredeti démoni, fizikai testének paródiájává váltak. A Hármak végigdúlták a Halandó Világ földjeit, elpusztították az embereket, lelküket felzabálták, hogy erejüket visszanyerjék.
Amikor végre a Hármak egyikét, Mephistót, csapdába ejtették egy Lélekkőben, még nem volt elég erős, hogy azt a saját céljaira használja, sőt a kiszabaduláshoz is gyenge volt.
Baal, a Hármak másik tagja, a Horadrimmel való összecsapása során képes volt összetörni egy Lélekkövet, mielött használhatták volna ellene. De Baal-t a csata annyira kimerítette, hogy el kellett menekülnie.
A Hármakból még szabadon lévő Baal és Diablo arra az elhatározásra jutottak, hogy egy összetört Lélekkő nem elég erős eredeti terveik megvalósításához. Úgy döntöttek, inkább visszatérnek a Pokolba, hogy saját világuk energiájával feltöltődve újra uralkodhassanak és a Pokol Hordáinak az élén visszatérve, elpusztítsák a Halandó Világot. Ez után szétváltak, hogy a tervük megvalósításához szükséges energiákat összegyűjtsék.
Amikor Baal úgy érezte elég erős, megütközött egy rá vadászó Horadrim mágusokból álló csoporttal, akiknek birtokában volt egy töredék az eltört Lélekkőből. Tal Rasha, egy hihetetlen erővel és akarattal megáldott varázsló vezette a Vizjerei-t, azaz a mágusok csoportját. Baal hagyta, hogy bezárják a Lélekkő szilánkjába, mivel erejét a saját céljainak elérésére akarta fordítani. De Tal Rasha bezárta Baalt a kőbe oly módon, hogy saját lelkét a Lélekkő folytatásává alkotta. Így Ő egy élő Lélekkővé vált és ragaszkodott hozzá, hogy eltemessék, és mágikusan megkössék egy kriptában, a nagy sivatag mélyén, melynek helyét az örök homály kell, hogy fedje.
Végül Diablo-t is elfogták a Horadrim Mágusok nyugaton, és Lélekkőbe zárták, mivel Ő sem rendelkezett elég erővel, hogy szembeszálljon a kő hatalmával. Bebörtönözve a kőbe, az évek hosszú során át Diablo folyamatosan alakította a Lélekkő energiáit a saját igényeihez. Mint egy rosszindulatú daganat terült szét a kőben, megváltoztatva annak jellemzőit.